Város története

Fekvése

Balatonboglár a Balaton déli partján fekszik, Balatonlelle és Fonyód városokkal szomszédos; a legközelebbi települések között említhető még Ordacsehi is. Központján kelet-nyugati irányban a 7-es főút halad végig, amit ezen a szakaszon, a lakott területeken kívül, azoktól néhány kilométerre délre folyamatosan kísér az M7-es autópálya is. Lengyeltótival (és azon keresztül Somogy megye délebbi településeivel) a 6711-es út köti össze, ez vezet végig a városhoz tartozó Szőlőskislakon is. A hazai vasútvonalak közül a településen a (Budapest–)Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonal halad át, amelynek egy állomása van itt, Balatonboglár vasútállomás.

Városrészek

A város a vasúttól északra elterülő üdülő övezetre, a keleti részen fekvő Császtára, a Vár- és Kápolna dombokra, a kaposvári út körül elhelyezkedő lakó- és ipari területekre, a nyugati részen található lakó- és üdülőövezetre, valamint Szőlőskislak társközségre tagolható.

Története

1940 és 1944 között itt épült fel és működött a Lengyel Gimnázium és Líceum, amely a lengyel menekültek gyermekeinek képzését szolgálta. Az iskola vezetője Varga Béla katolikus pap, a Nemzetgyűlés későbbi elnöke volt. Az iskola a magyarországi lengyelek fontos emléke, illetve emlékhelye.[3]

1979. január 1-jével Balatonlellével összevonták, Boglárlelle néven, mely 1986. január 9-én városi rangot kapott. A rendszerváltás után helyi népszavazás alapján került sor a két település újbóli önállósodására,